​A túlpörgés – Mi lehet a mókuskeréken túl?

Az első alkalommal a túlpörgésről írtam, aztán arról, hogy mit tehetsz azért, hogy ki tudj ebből szállni. Gyakran feltettem már magamnak a kérdést, hogy vajon mennyire személyiségfüggő, hogy valaki könnyebben belesodródik ebbe a negatív spirálba. Lehetséges, hogy bizonyos típusú emberek könnyebben belekerülhetnek a túlpörgésbe mint mások?

Meyer Friedman neves szívgyógyász volt és a szívinfarktuson átesett betegeinél azt figyelte meg, hogy a többségüknél a túlpörgés egy jellemző állapot volt az infarktus előtt. Elkezdte megfigyelni a pácienseinek a karakterét és nagyon hamar két markánsan eltérő típust tudott megkülöníteni.

Az egyik típusba tartozókat az jellemezte, hogy folyton feszültek voltak, mindig újabb és újabb célokat hajszoltak és soha nem elégedtek meg. Mindent egyszerre akartak, gyakran voltak indulatosak és az önértékelésüket, stabilitásukat alapvetően külső tényezők határozták meg, külső elvárásoknak akartak elsősorban megfelelni.

Ezzel szemben a másik típusba tartózókat nyugodtság jellemezte, képesek voltak kitartóan dolgozni a céljaikért, de el tudták azt is viselni, ha esetleg később érik el azokat. Ezeket az embereket nem zavarta a befejezetlenség vagy az, ha valami nem sikerült, mert az önértékelésük alapvetően belülről fakadt.

Az előbbi típusba tartozókra sokkal jellemzőbb volt az infarktusra való hajlam. Korát megelőzően Friedman úgy kezelte a pácienseit, hogy a lélekre is koncentrált és arra, hogy másfajta szokásokat is el tudjanak sajátítani ezek az emberek. A megközelítésének sikerét tudományos kutatások is alátámasztották.

Mit tehetsz, ha úgy érzed, ha visszatérő probléma számodra a túlpörgés és vannak olyan tulajdonságok a fentiekből, amikben magadra ismertél?

Friedman azt tanácsolja, hogy ilyenkor először önmagadat erősítsd meg, vagyis el kell érned, hogy az önértékelésed belülről fakadjon és ne a külső tényezőktől függjön. Ehhez nagyfokú önismeretre és önelfogadásra van szükség. Arra, hogy a gyengeségeinkkel együtt pozitívan tudjuk szemlélni magunkat, elfogadjuk azt is, hogy nem vagyunk tökéletesek és az is rendben van, ha hibázunk, vagy ha gyengék vagyunk. Ezentúl meg kell erősíteni a belső inspiratív forrásaidat. Ebben a munkán kívüli élmények, az emberekkel való kapcsolat és a pozitív emlékeinkből való merítés segíthetnek a legtöbbet. Érdemes átgondolni a céljaidat is, a karrier célon túl mik az egyéb céljaid az életben, mi az, amit a személyes életedben igazán szeretnél elérni. Miért élsz igazából? Ha belül erősebb vagy, könnyebben tudsz a rossz szokásaidon, így a folyamatos rohanáson is változtatni.

A szakértők egyetértenek abban, hogy egy szokást megváltoztatni viszonylag könnyű, akár 3-8 hét alatt is lehetséges ez. Kezdd el másképp végezni a feladataidat, mint eddig. Az előző bejegyzésben már írtam arról, hogy mennyire fontos ilyenkor lassítani. Tudom, hogy ezt viszont, ha valaki már hozzászokott a rohanáshoz, szinte a legnehezebb megváltoztatni. Álljon itt néhány gyakorlati ötlet Friedman úr után szabadon, ami segíthet Neked abban, hogy lelassíts.

El kell fogadni, hogy az emberi élet alapvetően befejezetlen, nem lehet mindig arra törekedni, hogy az összes feladatot, ami előttünk áll befejezzük. Mielőtt cselekszel, gondold végig, hogy az a feladat, ami most annyira sürgetőnek tűnik, mennyit fog számítani öt év múlva. Biztos, hogy most rögtön meg kell csinálni, biztos hogy Neked kell megcsinálni, egyáltalán meg kell csinálni?

Hagyd abba a párhuzamos tevékenységek végzését és egyszerre csak egy dologra figyelj!
Iktass be pihenőidőket a munkaidődbe és ne enged azt, hogy ezt bármi megzavarja. Amikor csak lehet, ha megteheted, vegyél időt a pénzedből.

Végezz néhány tevékenységet szándékosan lassan!
Sétálj, beszélj és egyél lassabban, mint eddig. A közös étkezés egy nagyszerű lehetőség a kikapcsolódásra, a beszélgetésre és a közösségre. Egy séta a parkban nagyon inspiratív tud lenni, mert a természetközeliség mindig jó hatással van az emberre. Ha mással beszélsz, ne siess, mert nem biztos, hogy őket is jellemzi az a sürgetettség, ami Téged. Nyugodtan és lassan mondd végig a mondanivalódat.

Ne sürgess másokat sem!

Ha valaki a környezetedben lassabban végzi a feladatát, ne avatkozz közbe. Figyelj oda arra, amit mások akarnak mondani, és amikor arra érzel indíttatást, hogy közbeszólj, gondold végig, hogy valóban van-e értelme közbevágni, biztos hogy hallani akarják a véleményedet, egyáltalán most van e az ideje annak, hogy elmondd.

Hurrysickness Help – blog
9 dolog, ami segít abban, hogy jobban gazdálkodj az időddel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.