3 kérdés ami túl sokba kerül, ha valami újba kezdesz

El tudod képzelni, hogy 10 másodpercnél hosszabban fennmaradj a slackline -on?*  Vagy hogy kényelmes, egyenes háttal biciklizel anélkül, hogy fognád a kormányt? Próbáltad-e már valaha gasztro-példaképed mesterfogását leutánozni? Vagy úgy megjelenni a buliban, mintha most léptél volna ki a legbevállalósabb divatmagazin lapjairól?

Légy őszinte: neked mi az, amire egyszerre vágy és tartasz is tőle? Mi az, amit csodálsz másokban, de még sose vetted rá magad, hogy te is megpróbáld?

Tudod egyáltalán, hogy mi tart vissza? Fusd át az alábbi összeállítást, hogy lásd emlékeztet-e bármelyik kérdés a belső hangra, ami rendszeresen lebeszél az új kalandokról, elenyészőekről és eget rengetőekről egyaránt.

*Slackline: Leggyakrabban parkokban 2 fa közt kifeszítve látható széles heveder, amin a gyakorlottabbak egész akrobatikus mutatványsorra képesek

1) Mi a csudát csinál ott az a lány/srác?!

A legtöbben akik megbámulnak, grimaszolnak vagy szavak nélkül máshogy véleményt nyilvánítanak, sőt, esetleg még be is szólnak, nincsenek tisztában vele, hogy egyszerűen csak irigyek rád. Egész pontosan arra vágynak, bárcsak lenne bátorságuk leküzdeni a félelmüket ahhoz, hogy egyszerűen csak jól érezzék magukat. Légy hát jó fej velük és bátorítsd őket továbbra is pusztán azáltal, hogy folyamatosan új dolgokat próbálsz ki vagy épp ugyanazt a hobbidat gyakorlod, amíg olyan szinten nem leszel, hogy ugyanezek az emberek még fizetni is hajlandóak lennének a szórakoztatásért vagy az útmutatásaidért.

Gondolj például bárkire, aki idegen nyelven igyekszik kifejezni magát az összes nehézség ellenére még akkor is, van más, kölcsönösen beszélt nyelv a felek közt. Ez utóbbi azonban semmilyen lehetőséget sem adna emberünknek a fejlődésre. Vagy idézd vissza a mixer-tanoncokat a szabadban, ahogy látványos elemeket gyakorolnak vízzel teli üvegekkel. És igen, nem szégyellik milliószor elejteni vagy épp nyakon önteni magukat, mielőtt a bárközönség csodálatává válnak.

Forrás: www.youtube.com/watch?v=hnvTuVwY12w

2) Jól hangzik az elképzelés, de gondoltál a képességeidre / költségekre / kockázatokra / stb.?

Puszta jó szándékból a kelleténél gyakrabban adunk kéretlen tanácsot környezetünknek, még akkor is, ha ez az ég világon semmilyen előnnyel nem jár az illető szemszögéből. Sőt, épp az ellenkezőjét éri el. Ha Te is túl gyakran részesülsz ezekből a jó szándékú útmutatásokból, ne ijedj meg a visszautasítástól – akár tettben, akár csak gondolati szinten. Ezek az ő aggályaik; nem hozzád tartoznak.

Pontosan így tanítják meg a kisgyerekeket félni a sötétben. Ez ugyanis soha eszükbe nem jutott volna egészen addig, amíg egy jóakaró felnőtt rá nem kérdezett. Micsoda ötlet! Miért is ne féljek valami olyantól, amiről nem is tudtam eddig, hogy létezik?!

Emlékszem épp szülinapi meglepetés-látogatást terveztem akkori barátom városába, amikor összeállt bennem ez a kép. Nem rég óta voltunk együtt, de hát a születésnapok már csak ilyenek: semmilyen szempontot nem vesznek figyelembe. Lelkesen meséltem környezetemnek a nagy küldetésről, amíg el nem kezdték firtatni, nem tartok-e különböző dolgoktól. Mint például hogy nem lesz otthon, nem örül majd, van valakije és így tovább. Ekkor jöttem rá, hogy ha nincs mitől tartanom (persze volt B-tervem a városban lakó barátaim által), akkor semmi értelme stresszelni magam, hisz bármi is fog történni, az úgy lesz jó. Mondanom sem kell, a meglepetés hibátlanul sikerült.

Forrás: Couchsurfing Freedom Summit 2017 – a szerző hozzájárulásával

3) Mit gondolnak majd a többiek / a kollégáim / a szomszédok / a postás / Frei Tamás?

Lehet, hogy meg tudnám tippelni, de az igazat megvallva nem vagyok jós. A kérdés viszont nem az, h mit szólnak majd, hanem az, hogy befolyásol-e ez engem bármiben.

KIT ÉRDEKEL? Őszintén szólva, azt gondolom, ezért olvasod most ezt a cikket, mert a válasz az, hogy: Téged. Így van? Add meg a környezetednek a változást, amit tőlük vársz. Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, kezdd el először tisztelni őket. Add meg nekik az esélyt, hogy a saját félelmeikkel éljenek és azt gondoljanak, ami nekik jólesik. És van még valaki, akit azon nyomban el kéne kezdened tisztelni: ez pedig saját magad. Ha másoknak megadtad a szabad gondolkodás lehetőségét, te is megérdemled ugyanezt. Nem csak Te vagy nagykorú, hanem a gondolataid is. Engedd hát, hogy önállóak legyenek.

Már jó ideje érlelődött bennem, hogy az a szervezeti felállás, amiben dolgoztam, nem nekem volt kitalálva. Mégse tudtam elképzelni más lehetőséget, ami megfelelt volna a neveltetésemnek (alkalmazotti lét, mint egyedüli lehetséges választás), az aktuális partnereimnek (“miből fogod eltartani magad, ha kilépsz?”), és azok értékrendjének, akikkel akkoriban sokat lógtam (megjelenésre és túlárazott szórakozásra költött jelentős összegek). Fel kellett ismernem, hogy mások elvárásai szerint élek, ahhoz, hogy eldöntsem: olyan szempontok szerint akarok élni, amik nekem fontosak.

Mindennek ára van, ami alól a boldogság és a kiteljesedés sem kivételek. Fordítsd az energiáidat kitartásod növelésére vagy időgazdálkodásodra, vagy bármi más, számodra hasznosra, mintsem hogy olyan felesleges gondolatokra fecséreld, amik semmit nem tesznek hozzád.

Forrás: instagram @annieliquefy – a szerző hozzájárulásával

Milyen megjegyzések vannak rád a legnagyobb hatással – akár pozitív vagy negatív értelemben? Van-e olyan kérdés, amit hozzáadnál a fenti listához? Örömmel fogadom gondolataidat és (siker)történeteidet.
A cikk eredetijét a doubtwiper.com-on találod angolul.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük