A boldogság nyomában – fiatal felnőttkori nehézségek

Pszichológia szakon a szemináriumokon azt tanultuk, a fiatal felnőttkor amely alatt a 18 éves kortól -manapság akár – 30 éves korig tartó időszakát értjük, annak az időszaka, hogy mindenki rátaláljon saját magára. Ahogyan az előző esszékben már leírtam, a spontán, ösztönös viselkedésű kisgyerekre az évek és a fejlődés során rárakódnak – a társak, szülők, tanárok által befolyásolva – különböző viselkedéselemek. S aztán eljön a kamaszkor, ahol a másokhoz való hasonlítani vágyás és az önmagunk különlegességének keveredése és váltakozása a jellemző.

A kamaszkort lassan magunk után hagyva a fiatal felnőtt vagy továbbtanul vagy dolgozni kezd vagy napjainkra egyre inkább jellemző, hogy akár mindkét tevékenységet végzi egyszerre. A kamaszkor egyáltalán nem egyszerű a személyiség fejlődése szempontjából, de legalább a környezet nem annyira komplex. Társaságunkat általában a család és a kortársak alkotják. Viselkedésünket  leginkább a velük való interakciók határozzák meg.

A fiatal felnőtt ehhez képest nagy eséllyel kikerül a családi környezetből. Kollégiumba vagy albérletbe kötözve az önálló élet első lépéseit tesszük meg. S ez így normális. A sokat emlegetett “mama hotelek” nem segítik abban az ifjú hölgyeket és urakat, hogy felépítsék a mindennapi élethez tartozó sémákat. A koszos ruhák, csekkbefizetés, elromlott csap megszerelése, a napi betevő falat megszerzése alapvető készségek kellenek, hogy legyenek.

Csak akkor lehet jól megtanulni, ha egy párszor szembesülnünk kell ilyen típusú problémákkal. “Jó pap holtig tanul” és ”Mindenki saját kárán tanul” mondja a mondás.  Elég ha egyszer kikapcsolják a villanyt és nem tudunk megfürödni vagy bedobni megmelegíteni a kaját a mikróba, legközelebb valószínűleg nem felejtjük el befizetni a csekket. Ebben az életkorban még annyi minden előttünk áll. Még lehetünk világhírű művészek, énekesek, szakácsok. Még várnak ránk meghódítandó csúcsok, veszélyes zuhatagok. “Előttünk az élet”, hogy még egy mondást idézzek.

De nemcsak a nagy dolgok állnak előttük. A mindennapok szürke kis mókuskerekét is meg kell tanulni hajtani. Akár tetszik, akár nem. Ez sajnos sokszor elfelejtődik a nagy önmegvalósításban, pedig személyiségünk jelentős részét fogja alkotni, mennyire vagyunk megbízhatóak, körültekintőek, pontosak, gyakorlatiasak. A legfontosabb azt megtanulni, hogyan tegyük mindezeket rutinná, s akkor erőnkből, időnkből kevesebbet kell rájuk fordítani és több marad az izgalmasabb, érdekesebb dolgainkra.

Másik nagy változás, hogy nemcsak a családi segítség lesz kisebb, de a kortárs környezetből egy többgenerációs környezetbe kerül a fiatalság, ha elkezd dolgozni. Ma már a gyufás-címkéken is az X, Y, Z generációkról és a közöttük lévő vélt vagy valós különbségekről írnak.  Erre most nem én nem térnék ki külön, mert mondanivalóm szempontjából nem ez a lényeges. Sokkal fontosabb megérteni, hogy ez egy lehetőség. A kamaszkorban a kortársakkal való kapcsolataikra leginkább a barátság és/vagy versengés volt jellemző. A szülőkkel kapcsolatban pedig a lázadás. A munkakezdés időszaka adja meg a lehetőséget többszintű és többféle kapcsolat kialakítására. Most tanulhatunk másoktól. Szakmailag, emberileg, kulturálisan.

Szociális, kommunikációs készségeinket is most van alkalmunk továbbfejleszteni. Idegen emberekkel találkozunk, akik sok mindenben különbözhetnek tőlünk, de a közös munkavégzés alapjait meg kell teremteni.  S bár önmagunk megtalálásának feladata még mindig az elsődleges, az a paradox helyzet áll elő, hogy először azt kell megtanulnunk, hogyan értsük, ismerjük meg a többi embert. Ki milyen személyiség, ki mit tolerál és mit nem, kinek milyen a munkastílusa és folytathatnám. S párhuzamosan a többiek megismerésével, a körülöttünk lévő emberek visszajelzése és a saját magunkban tapasztalt reflexiók alapján önmagunkat is egyre jobban megismerjük. S ez lesz mostantól az út. Az ifjú hölgy és úr így tudja eldönteni hol, milyen munkakörnyezetben, milyen munkamódszerrel , milyen típusú munka az, amely a leginkább közel áll hozzá. S ez nemcsak a munkára, munkahelyre igaz. Ez a módszer segít a hobbi, lakókörnyezet kiválasztásában is.

Ami egy kicsit eltér, az a párválasztás, amely ennek az időszaknak szintén nagy kihívása. Ahhoz hogy párt válasszunk nem elég a tanulás, kommunikáció és megfelelő önreflexió. Ott már hormonok és az érzelmek is dolgoznak. De erről majd legközelebb. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük