Lélekedző – A házasságról, avagy ásó, kapa, nagyhara(n)g …

Mi lányok még éppen, hogy megtanulunk beszélni, s talán az Igen-t még “Iden”-nek mondjuk, de amint megtaláljuk a nagyi függönyét, magunkra tekerjük és menyasszonyt játszunk. Arra sehogy sem emlékszem, hogy láttam volna valaha vőlegénynek öltöző hároméves óvodás fiút. Vajon mi ez a különös vonzódásunk a fehér ruhás, koszorús öltözék iránt? Olvass tovább!

A hobbi szerepe az egészség megőrzésében

Van egy nagyon szép mondásunk: “Szép az, ami érdek nélkül tetszik!”. Én ezt a mondást egy kicsit megváltoztatva a hobbira használom: “Hobbi az, amit érdek nélkül csinálunk!”. A hobbival méltatlanul keveset foglalkozunk lelki egészségünk és személyiségfejlődésünk szempontjából. Pedig a szabadidőnk eltöltésére választott tevékenységünkben kapjuk a legnagyobb szabadságot. Itt érvényesül legkevésbé Olvass tovább!

A pályaválasztás személyiségformáló hatásáról

A felnőtté válás több területen történik egyszerre. A társas kapcsolatok megváltozásáról, komplexebbé válásáról és a párválasztásról már írtam. Ezek jelentős területek, mérföldkövek. Mégis a legkarakteresebb terület, ahol a legnagyobb változást kell megélnünk, az a munka, a karrier. Amikor elmúlnak a gyermek- és diákéveink, akkor eljön az idő, hogy saját magunkról Olvass tovább!

Párválasztás – miért olyan nehéz?

Felnőtté válásunk talán legnagyobb feladata a párválasztás. Természetesen fontos a munka, család, hobbi, barátok is. A párválasztás azonban nehezített terep. Milyen iskolába szeretnénk járni, milyen hivatást választunk? Ezek a tapasztalatainkon, információinkon alapuló preferenciánktól és a lehetőségünkből születő döntés. A párválasztásnál ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt itt élünk Európa közepén, a Olvass tovább!

A boldogság nyomában – fiatal felnőttkori nehézségek

Pszichológia szakon a szemináriumokon azt tanultuk, a fiatal felnőttkor amely alatt a 18 éves kortól -manapság akár – 30 éves korig tartó időszakát értjük, annak az időszaka, hogy mindenki rátaláljon saját magára. Ahogyan az előző esszékben már leírtam, a spontán, ösztönös viselkedésű kisgyerekre az évek és a fejlődés során rárakódnak Olvass tovább!

Célkeresztben a boldogság

Egy dologban tökéletesen biztos vagyok ebben a világban. Mindenki boldog akar lenni. S ha megkérdezném őket, hogy mitől lennének boldogok, akkor vagy egy nagyon általános dolgot válaszolnának: “Legyen rendben az életem” vagy pár általános dolgot sorolnának fel: “párkapcsolat, család, munka, anyagi biztonság, egészség stb.“. Elgondolkodtam és sok kérdés merült fel Olvass tovább!

A felhőtlen boldogság kora

Mit is jelent az, hogy tudjuk, kik vagyunk? Lao-ce mondása szerint: “Aki másokat ismer, tanult ember. Aki önmagát ismeri, bölcs.” A jó konstelláció, ha mindkettővel rendelkezünk. Magunkat ismerni igazán csak mások viszonylatában tudjuk. Ha önmagunkat jellemezzük, főleg olyan szavakat használunk, amik a környezetünkkel való kapcsolatunkat, viselkedésünket írja le. Türelmes, önző, Olvass tovább!

Gyülekeznek a felhők boldogságunk egén

Előző cikkemben írtam arról milyen egyszerű volt pöttömnyi létezésem az iskola előtt és, hogy miért éreztem magam boldog gyereknek kis társaimmal együtt. Az iskolával azonban megváltozott minden. Hogy miért? Nézzük először magát a misztikus “Boldogságot”. A polgári forradalmak nyilatkozatai deklarálták az egyenlőséget és ezzel azt is, hogy a boldogságra is Olvass tovább!