Mi lányok még éppen, hogy megtanulunk beszélni, s talán az Igen-t még “Iden”-nek mondjuk, de amint megtaláljuk a nagyi függönyét, magunkra tekerjük és menyasszonyt játszunk. Arra sehogy sem emlékszem, hogy láttam volna valaha vőlegénynek öltöző hároméves óvodás fiút. Vajon mi ez a különös vonzódásunk a fehér ruhás, koszorús öltözék iránt? Olvass tovább!
Együttélősdi
Manapság nagy divat gyorsan összeköltözni. A puding próbája az evés, tartja a mondás. Én támogatom a házasságkötés előtti együttélést. Derüljön ki mielőbb, ha valami nem működik. Még azzal sincs semmi baj, ha ez viszonylag gyorsan történik. Csak azt ne felejtsük el, hogy az együttélés nem végtelenített nászút. S nem az Olvass tovább!
A hobbi szerepe az egészség megőrzésében
Van egy nagyon szép mondásunk: “Szép az, ami érdek nélkül tetszik!”. Én ezt a mondást egy kicsit megváltoztatva a hobbira használom: “Hobbi az, amit érdek nélkül csinálunk!”. A hobbival méltatlanul keveset foglalkozunk lelki egészségünk és személyiségfejlődésünk szempontjából. Pedig a szabadidőnk eltöltésére választott tevékenységünkben kapjuk a legnagyobb szabadságot. Itt érvényesül legkevésbé Olvass tovább!
A pályaválasztás személyiségformáló hatásáról
A felnőtté válás több területen történik egyszerre. A társas kapcsolatok megváltozásáról, komplexebbé válásáról és a párválasztásról már írtam. Ezek jelentős területek, mérföldkövek. Mégis a legkarakteresebb terület, ahol a legnagyobb változást kell megélnünk, az a munka, a karrier. Amikor elmúlnak a gyermek- és diákéveink, akkor eljön az idő, hogy saját magunkról Olvass tovább!
Párválasztás – miért olyan nehéz?
Felnőtté válásunk talán legnagyobb feladata a párválasztás. Természetesen fontos a munka, család, hobbi, barátok is. A párválasztás azonban nehezített terep. Milyen iskolába szeretnénk járni, milyen hivatást választunk? Ezek a tapasztalatainkon, információinkon alapuló preferenciánktól és a lehetőségünkből születő döntés. A párválasztásnál ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt itt élünk Európa közepén, a Olvass tovább!
A boldogság nyomában – fiatal felnőttkori nehézségek
Pszichológia szakon a szemináriumokon azt tanultuk, a fiatal felnőttkor amely alatt a 18 éves kortól -manapság akár – 30 éves korig tartó időszakát értjük, annak az időszaka, hogy mindenki rátaláljon saját magára. Ahogyan az előző esszékben már leírtam, a spontán, ösztönös viselkedésű kisgyerekre az évek és a fejlődés során rárakódnak Olvass tovább!
Célkeresztben a boldogság
Egy dologban tökéletesen biztos vagyok ebben a világban. Mindenki boldog akar lenni. S ha megkérdezném őket, hogy mitől lennének boldogok, akkor vagy egy nagyon általános dolgot válaszolnának: “Legyen rendben az életem” vagy pár általános dolgot sorolnának fel: “párkapcsolat, család, munka, anyagi biztonság, egészség stb.“. Elgondolkodtam és sok kérdés merült fel Olvass tovább!
A felhőtlen boldogság kora
Mit is jelent az, hogy tudjuk, kik vagyunk? Lao-ce mondása szerint: “Aki másokat ismer, tanult ember. Aki önmagát ismeri, bölcs.” A jó konstelláció, ha mindkettővel rendelkezünk. Magunkat ismerni igazán csak mások viszonylatában tudjuk. Ha önmagunkat jellemezzük, főleg olyan szavakat használunk, amik a környezetünkkel való kapcsolatunkat, viselkedésünket írja le. Türelmes, önző, Olvass tovább!
Kamaszok boldogsága
Az volt a jó, hogy iskoláskorig a család elfogadását mindenki magáénak tudhatta. Apunak, anyunak mindenki a legszebb, legokosabb. Ha tesók is vannak, akkor velük ugyan osztozni kell ezen, de azért még marad elég az elismerő szavakból. Édes kis bölcsis és óvodás mindenki. Az iskola, az elvárásaival viszont többnyire már okoz Olvass tovább!
Gyülekeznek a felhők boldogságunk egén
Előző cikkemben írtam arról milyen egyszerű volt pöttömnyi létezésem az iskola előtt és, hogy miért éreztem magam boldog gyereknek kis társaimmal együtt. Az iskolával azonban megváltozott minden. Hogy miért? Nézzük először magát a misztikus “Boldogságot”. A polgári forradalmak nyilatkozatai deklarálták az egyenlőséget és ezzel azt is, hogy a boldogságra is Olvass tovább!