Egyszer fent, egyszer lent… – Érzelmi hullámvasút a kapcsolatokban

Bizonyára találkoztunk már olyan kapcsolattal, vagy akár saját élményként is volt részünk benne, melynek során mintha egy érzelmi hullámvasút lenne az életünk. Egyszer a mennyország boldogságát élvezzük, majd hirtelen a pokol kínzó tüze mardossa lelkünket. Bármit teszünk, bárhogy viselkedünk, soha nem elég jó a másiknak, mindig lesz valami hiba, gyakran mindenféle előzmény nélkül tör elő ez az érzelmi tornádó.

Nem tudunk szabadulni a kapcsolattól, hiszen utána is mindenhol ezt az elsöprő érzést keressük. Számtalanszor újrakezdjük, megbocsátunk, hiszen a sorozatos fájdalmak után is annyira édes a kibékülés.

Forrás: Pexels

Ha véget ér egy ilyen kapcsolat, szinte szomjazzuk ezt az eksztázist, a hétköznapi, „normális” kapcsolatokban nem érezzük jól magunkat, már-már unatkozunk… Különböző kérdések kavaroghatnak bennünk ilyenkor:

  • Vajon valamilyen karma hozza elő sorozatosan az ilyen kapcsolatokat?
  • Vajon a másik nem képes normális kapcsolatra?
  • Talán a másik nem összes tagja valamilyen furcsa abnormalitásban szenved?
  • Talán én nem vagyok alkalmas normális kapcsolatra?

 

Minél több ilyen típusú kapcsolattal találkozunk, illetve minél több ún. „normális” kapcsolatot bontunk fel mondván, hogy unatkozunk, annál inkább erősödnek ezek a kérdések is bennünk. Ha a helyzetet most nem spirituális szemüveggel nézzük, és levetkőzzük előítéleteinket miszerint a másik nem minden tagja tökéletlen és selejtes, akkor érdemes lehet picit magunkba nézve elgondolkodni a helyzeten. Mielőtt még minden ilyen partnernek kérve kéretlenül kiadnánk a borderline címkét, gondolkozzunk el azon, vajon miért ennyire vonzóak számunkra ezek az érzelmileg labilis helyzetek.

Gyakran előfordul, hogy azok a személyek, akik a sok szenvedés dacára sorozatosan újra és újra ilyen kapcsolatokban érzik kiteljesedve magukat, sokszor gyermekkorukban is hasonlóan labilis érzelmi háttérrel rendelkeztek családjuk körében. Egy bizonytalan, labilis kötődés az anyához, netalán válás, szenvedélybetegség, ezek mind-mind elősegítik, hogy az adott személynek ez a környezet legyen komfortos, megszokott. Párkapcsolatában is sorozatosan ezt keresi, hiszen ez vált számára ismerőssé, „otthonossá”.

Van-e ebből kiút?

Mindenképpen, azonban nem megy egyik pillanatról a másikra. Ilyenkor fel kell ismernünk, tudatosítanunk kell kapcsolati mintázatainkat, ami gyakran érzelmileg megterhelő. Az abnormális mintázatokat át kell kereteznünk, kapcsolati szabályainkat gyakran teljesen újra kell fogalmaznunk. Előfordul, hogy külső segítségre lesz szükségünk, hiszen saját helyzetünket nem mindig tudjuk a megfelelő távolságból szemlélni. Azonban mindenképpen fontos ezt meglépnünk, hogy képesek legyünk megszakítani ezt a bumerángszerűen visszatérő kapcsolati-érzelmi játszmát…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.