Együttműködő kommunikáció

Emberi kapcsolataink minőségét jelentősen befolyásolja a kommunikációnk.
Amíg gyerekek vagyunk, ösztönösen viselkedünk, kedvesek vagyunk azzal, aki szimpatikus, utálatosak azzal, akit nem szeretünk, óvatosak azzal, akitől félünk.

Bizonyára Te is ismersz olyat a környezetedben, aki mit sem változtatott 3 éves kori kommunikációján, és bizony a fene nagy őszinteségével olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban, folyton megbánt másokat.

De nem kell messzire mennünk, Neked is, nekem is volt már olyan konfliktusom, amiből jobban is ki lehetett volna jönni, vagy kerültél már Te is olyan helyzetbe, hogy megbántva érezted magad, és csak lassan eszméltél rá, mi is volt az igazi probléma, amit bántásként éltél meg. Mindannyiónkat elkap a düh egy-egy mondat hallatán, vagy viselkedés láttán.

Marshall B Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című erőszakmentes kommunikációs könyve (melyet újabban szeretnek együttműködő kommunikációnak hívni) feltárja frusztrált viselkedésünk okait és azokra kommunikációs megoldásokat kínál.

Az egyik fontos eleme az empátia – magunkkal és másokkal szemben. Az alaptétele az, hogy minden ember a kommunikációjával érzéseket, és egyfajta igényt fejez ki, de a társadalmi torzult normák és szokásaink egy olyan életidegen kommunikációhoz szoktattak bennünket, melyek elfedik a kommunikáció valós célját és közléstartalmát. Innét ered például az a téves elvárás, hogy azt szeretnénk, a másik találja ki a gondolatainkat, vagy az, hogy a másik mindig engedelmeskedjen minden kérésünknek. Nem tudunk jól kérni, nem engedjük meg a másiknak, hogy nemet mondjon, és mi magunk sem tudjuk jól megfogalmazni, hogy mit is akarunk, mi sem tudunk nemet mondani.

A kommunikáció lényege az együttműködés, egy olyan empatikus légkör kialakítása, amiben figyelek a másikra, megértem mit akar, és ezzel párhuzamosan értem azt is, mi zajlik le bennem, ki tudom fejezni az érzelmeimet és meg tudom fogalmazni a kéréseimet, úgy, hogy megengedem a másiknak, hogy ő is figyelemmel tudjon lenni ne csak az én, hanem a saját szükségleteire is. Ezzel a módszerrel számos konfliktust lehet békés vizekre terelni, illetve meg is lehet előzni a vitákat.

Moziba menjünk, vagy otthon maradjunk? Ha egy ilyen egyszerű kérdésből véget nem érő vita lesz, mely során múlt századbéli sérelmek is előjönnek, feltétlenül vedd a kezedbe (és tedd a párodéba is!) a könyvet! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.