Elképzelt kapcsolat – Amikor a csend beszél tovább…

„Engem elkerül a szerelem… én mindig csalódom…” Gyakran halljuk ezeket a mondatokat, azonban még mielőtt szerelmi antitalentumnak képzelnénk az illetőt, érdemes végig gondolnunk, hogyan is zajlanak ezek a „kapcsolatok”.

Sokszor előfordul, hogy az ismeretség kezdetén már szinte magunk előtt látjuk a közös jövőnket, előttünk vannak a közös nyaralások, szinte már az esküvőnket és leendő gyermekeink nevét tervezgetjük, és a nagy álmodozás közben elfelejtjük észrevenni, hogy mit is tartogat számunkra ez a „kapcsolat”. Lehet, a másik csupán ismerkedni szeretne, egy barátságot, vagy egy futó kapcsolatot akar, azonban mi teljesen vakon, az előttünk atombombaként robbanó jeleket sem vesszük észre. Vagy pedig az apró kedvességet, udvariasságot szerelmi vallomásként őrizgetjük magunkban, és színes fantáziánkkal sajnos többet képzelünk a puszta tényekbe.

Az „aludj csak, én álmodom” stratégia sajnos gyakran végződik rémálommal. „Pedig annyira összeillettünk… Nem értem, mi volt a baj, hiszen olyan jól indult…” – hangzanak a jól ismert mondatok időről-időre.
Felmerül a kérdés: igazán kapcsolat volt ez, vagy csak a fejemben létezett az, hogy „mi”?

Forrás: Pixabay

Fájó kérdések ezek, azonban érdemes elgondolkodnunk… Ugyanakkor ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, ez a „kapcsolat” igazából rólunk szólt. A saját vágyainkat helyeztük előtérbe mit sem törődve azzal, hogy a másik mit akart. Szinte kiterjesztettük akaratunkat a másikra, gondolván biztosan ő is ugyanígy érez. Aztán szép lassan szembesülünk a tényekkel, hogy ezt a „kapcsolatot” csupán mi tartottuk életben… a fejünkben…

Nehéz bevallanunk önmagunknak, hogy itt nem a másik a hibás. Nem szabad kárhoztatnunk valakit azért, mert nem tudott megfelelni az elvárásainknak, amikről lehet, nem is tudott igazán. Talán ilyenkor a legjobb megoldás, ha számot vetünk a tényekkel, és szépen tovább lépünk. Nem könnyű, hiszen egy újabb szerelmi csalódást élünk át, azonban olyan dolgot nem lehet megmenteni, ami valójában sohasem létezett.

Amit talán meg tudunk tanulni ezekből az elképzelt szerelmekből a másikra való odafigyelés. Képesek leszünk a másik szavait igazán meghallani, és nem csupán magunkra figyelni. Ezek a csalódások leginkább önzetlenségre és empátiára tanítanak, amelyek később majd egy kiegyensúlyozott kapcsolat fontos építőkövei lesznek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.