Bevallom, ezt a könyvet a címe miatt vásároltam meg – úgy éreztem az én életemben is eljött ez a bizonyos “most vagy soha” életérzés, és kiváncsi voltam, vajon mit kapok Feldmártól.
Nem könnyű olvasmány, bevallom, néha azt gondoltam, ez a pasi nem normális, de képtelen voltam letenni a könyvet, folyton gondolkodóba estem és jutottam ilyen vagy olyan következtetésekre. Ez olyan olvasmány, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, garantáltan megmozgatja az agytekervényeidet.
A könyv mottója Hillél rabbitól származik:
1. Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem?
2. Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én?
3. És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?
Az első részben pontról pontra ki is fejti a szerző, hogy melyik miért fontos, és pontosan mit is kell/érdemes érteni alattuk. (Merthogy korántsem annyira egyértelmű, elég csak arra dilemmára gondolni, hogy mikor is válunk önzővé…)
Nekem kifejezetten tetszettek azok a részek, amelyek egy-egy “megmondós” rész után párbeszéd formájában is kifejtik, hogy pontosan mit is ért egy-egy gondolatmenet alatt, hogy egyes, ellentmondásosnak tűnő kijelentések miért férnek meg egymás mellett, – azaz az egészet kicsit emberközelibbé hozza, teret ad a kételkedésnek, mintha a saját kérdéseim köszöntek volna vissza.
Szó esik még az idő bonyolultságáról, a sürgetésről, sürgetettségről – és ennek “mellékhatásairól” a gyereknevelésben, hogy mit is jelent pontosan a hisztéria, mik a hatalmi játszmák, és mi köze egymáshoz a sorsnak, a végzetnek és az akaratnak. Ez utóbbi különösen izgalmas téma, hisz számtalanszor találkozunk azzal a szituációval, amikor valamit akarunk, de mégsem úgy cselekszünk… És persze még sok minden másról is, melyek nem kevésbé fontosak – az én olvasmányélményemben ezek voltak a legelgondolkodtatóbbak.
A könyv utolsó sorait bevéstem magamnak, bár nem esszenciája az egésznek, de remek útravaló:
“Tehát nem szabad megengedni a félelemnek, hogy beleszóljon az elhatározásaidba. Ha azt érzed, félsz, azt kell mondanod, hogy azért is megcsinálod. Minél gyakrabban teszi az ember, amit akar, attól függetlenül, hogy mit érzed, annál bátrabb lesz.”