Interjú Bartyik Katával, a Titi Leather Crafting bőrművészével

Katával való megismerkedésem egészen sorsszerű volt. 12 hetes kisbabámmal minden nap kimegyünk sétálni, és ha nem kísér bennünket a párom is, ezek a séták kiváló alkalmak arra, hogy ötleteljek, vagy éppen meditáljak. Azon gondolkoztam, hogyan lehetne valamilyen kézzel fogható terméket az oldalra hozni, anélkül, hogy olcsó zsibvásár profilt kapna a honlap. Pár nappal később érkezett a levél Bartyik Katától, aki együttműködést ajánlott. Amint megláttam a 21 napos karkötőit, tudtam, hogy valami ilyesmire gondoltam. 🙂

A vele készült interjút olvassátok szeretettel!

PM: Kata, a Te életedben mi volt a legnagyobb változás?

BK: Fogas kérdés, mert az a helyzet, hogy sok "legnagyobb változás" volt már az életemben. Minden életszakasz határán bekövetkezik, amit általában nagy változásnak érzékelünk, valójában apró lépések sorozatának egy eleme csupán, de ezt leginkább visszatekintve vesszük csak észre. Tanultam, aztán dolgozóvá váltam, majd munka mellett tanultam még, stb. Ha ki kéne emelnem néhány „habot a torta tetejéről”, akkor az az autoimmun betegségem lenne, és ami ez után következett, következik. 

Világ életemben kiegyensúlyozott, egészséges, talpraesett ember voltam, de 2013 őszére mindez megváltozott. Akkor úgy éreztem, hogy derült égből jött, utólag visszatekintve az lett volna a furcsa, ha nem tetőzik a sok előzmény valamilyen formában. Szóval 2013-ban életmentő műtéten estem át, amiről aztán kiderült, hogy Crohn betegség áll mögötte. Kezdetét vette a gyógyszer, nem gyógyszer, ilyen, olyan, amolyan gyógyulási módok „űzése”, mígnem arra jutottam, hogy ha jól érzem magamat a betegség is köszöni, jól van, ha nem érzem jól magamat a bőrömben, akkor a fejem tetejére is állhatok, a betegség aktív lesz. És ez lépésenként, de végül elvezetett a teljes életmódváltáshoz. Azt gondoltam, hogy ha azt csinálom, amit szeretek, jól fogom magamat érezni. És ez történik most. Azon kapom magamat, hogy irodistából szép lassan művész lesz, aki abból él, amit csinálni szeret. Ez 2013-ban még elképzelhetetlen volt számomra.

PM: Számodra mi jelenti a legnagyobb nehézséget egy-egy változás kapcsán?

BK: Maximalista vagyok. (Ez nagyon jó tulajdonság, ha tudom, hogy hol szabad és hol nem szabad ennek engednem.) Sajnos borzasztóan ki tud borítani, hogyha valami nem megy az egyik percről a másikra, vagy lehetőleg azonnal. Márpedig a változás egy folyamat. Van, ami gyorsabban megy, van, ami keményebb dió és ezt el kell tudni fogadni. Maximalista agyalósként az agyam tudja, de a szívem sokszor képtelen érezni, ezért hajlamos vagyok hajszolni azt, aminek valójában időt kéne adni amellett, hogy teszek a változás érdekében. Egy szóval nehezemre esik elfogadni, és megengedni, hogy egy ponton túl a maga medrében folyjanak a dolgok. 

PM: Honnét jött a 21 napos karkötők ötlete?

BK: 2015 tavaszán, vagy talán nyarán olvastam a „Nem panaszkodom” mozgalomról, amit egész sokan elkezdtek követni. (Amihez a Női Pálya is csatlakozott - a szerk.) Én is követtem, de mást találtam ki. Engem akkor a rendszeres mozgás jobban foglalkoztatott, ezért a reggeli jógát kezdtem el gyakorolni a 21 napos kihívás jegyében. A mozgalom eredeti verziója szerint fel kellett vennie mindenkinek egy karkötőt, és ha megtörte a 21 napot, akkor áttenni a másik csuklójára és előröl kezdeni az egészet. Sejtettem, hogy én ebbe biztosan belebonyolódom, viszont az ötlet tetszett. Foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne ezt még jobban csinálni, és ekkor jött a 21 napos karkötők ötlete. Maximalistaként kitaláltam egy rakat verziót, kimodelleztem, hogy melyik esik jobban kézre, melyik jobban átlátható, majd rájöttem, hogy túlagyaltam a dolgot és a legegyszerűbbre nem is gondoltam. Ekkor született meg a „Tolom a változást” karkötő elődje. Egy darab kavics-szerűséget találtam itthon, azt gyorsan megfúrtam, hogy fel tudjam fűzni és már hordtam is a karkötőt. Ahogy viseltem érdeklődtek az emberek, hogy milyen karkötőt hordok, mikor elmeséltem ők is kértek. Egy egész év eltelt, mire úgy döntöttem nem halogatok tovább, továbbfejlesztem a karkötőket és az ötletet meg is valósítom szélesebb körben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük