Rugalmasság a kulcs mindenhez – Interjú Gangl Orsival

Orsival ismeretségünk még a kollégiumi évekre nyúlik vissza, azóta Orsiból kisebb külföldi és belföldi kanyarok után szabadúszó norvég nyelvtanár lett, munka mellett pedig elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem két éves szupervizor képzését.

NP: Norvég nyelvtanárként szép karriert futottál be. Mi motivált arra, hogy egy teljesen más területen, szupervizorként is kipróbáld magad?

Számomra ez a két terület nem is olyan távoli. A tanuló, fejlődni vágyó ember áll mindkét szakma fókuszában.

A nyelv tükrözi az adott nép gondolkodásmódját, világlátását és történetét. Az idegen nyelv elsajátítása pedig rugalmasságra készteti az embert. Arra, hogy a saját nézőpontján túl egy más logikára, gyökerekre, környezetre épülő rendszert is be tudjon fogadni. Tanárként tehát erre a rugalmas alkalmazkodásra épülő tanulási folyamatot támogatom, motiválom – ahogy épp a helyzet megkívánja.

A rugalmasság, az új látásmódokra való nyitottság sarkalatos pontjai a szupervíziónak is, hisz fontos hozzávalói a különböző szakmai helyzetekből hozott esetek feldolgozásának.

De ez a párhuzam csupán a jéghegyem csúcsa. 🙂 Érzékeny, felfedezni vágyó ember lévén, mindig is érdekeltek az emberek között létrejövő dinamikák, azok változásai, a változások miértjei és kezelése. A munkába állásom után ezt az attitűdöt továbbvéve az vált fontossá, hogy az emberi mechanizmusokat immáron a szakmai terepen tudjam megérteni, kezelni, sőt, jól kezelni a saját boldogulásom, belső harmóniám érdekében. Mivel ez a fajta munkahelyi „jóllét” a szupervízió egyik lehetséges hozadéka is, itt találkoztak a belső igényeim a külső szakmai céljaimmal: egyenes út vezetett a szupervíziós képzésbe.

NP: Mik a tapasztalataid, mennyire elfogadott és ismert Magyarországon a szupervízió, mint fejlesztő módszer?

Már maga az elnevezés is nagy talány a laikusok számára. A szupervízió szót említve szinte látom a kérdőjelet megjelenni az emberek szeme előtt.

A szupervíziót itthon leginkább csak a szociális szférában tudják a segítő módszerek megfelelő fakkjába helyezni. Ami cseppet sem meglepő, tekintve, hogy a szupervízió gyökerei is ezen a területen találhatóak. Eleinte csupán adminisztratív felügyeletet jelentett, majd később a szociális munkások szakmai „karbantartásává” nőtte ki magát, mielőtt tágabb körben is teret hódított volna.

Szabadúszóként, multis évekkel, némi külföldi segítő munkával a hátam mögött úgy gondolom, hogy szakmai tereptől függetlenül minden dolgozó ember javára válhat önismeretének mélyítése, saját működéseinek tisztábban látása. Ezért tartom fontosnak a módszer népszerűsítését is. Ha képben vagyok önmagammal, hatékonyabban, elégedettebben, sikeresebben lehetek jelen a szakmai közegemben. A kihívásokkal, nehézségekkel pedig bátrabban és tudatosabban nézhetek szembe.

NP: A szupervízió a szakmai személyes fejlesztésre irányul – ezen a tág témakörön belül van olyan terület, ami Téged különösen foglalkoztat?

A szakdolgozatomat a szupervízió stresszoldó hatásáról írom. A szupervízió révén közelebb kerülhetek saját magamhoz, hisz folyamatosan reflexiók, önreflexiók mentén dolgozunk. Az önismeret pedig csodákra képes. Ha megértem mire miért reagálok úgy, ahogy, készülhetek, tervezhetek, új megoldási útvonalakat kereshetek. A kulcs a meglátás, megértés, tudatosítás, elfogadás, nem utolsó sorban pedig az idő adása saját magunknak. Ha minderre nyitottak és képesek vagyunk, a stresszes helyzetek máris veszíthetnek élükből.

Szintén fontosnak tartom az asszertív viselkedés alaposabb körbejárását, az énképviselet gyakorlását. Elméletben az asszertivitás pofonegyszerűnek tűnhet: kinyilvánítom, hogy mit szeretnék és mit nem. Felvállalom a határaimat. Hogy eddig és ne tovább. Ennek tulajdonképp természetes működésnek kellene lennie, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a kivitelezés azért jóval nehézkesebb. Márpedig szakmai környezetben, hivatásunk gyakorlása közben számtalan sérülés érhet minket, ha nem tudjuk (helyesen) képviselni önmagunkat és határainkat.

Mivel az önismeret a magja mindennek, fontosnak tartom az érzelmi intelligenciával, illetve annak fejlesztésével való foglalkozást is. Ha magamat már jól ismerem, könnyebben megérthetem a másik működési mechanizmusát is. Ezzel pedig el is érkeztünk a kapcsolati dinamikákhoz, amit korábban említettem.

NP: Kinek ajánlod a szupervíziót, mint módszert?

Mindenkinek, aki szeretne tudatosabban jelen lenni a szakmai szerepeiben és aki nyitott a csoportos vagy egyéni önismereti munkára.

Gangl Orsolya szakmai bemutatkozása és elérhetőségei

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.