Gyógyító színek mestere – Interjú Ujváry Évával

01_atmeretezve

Névjegy: Ujváry Éva
Festésterapeuta
 
Éva munkásságára egy Évával közös ismerősünk hívta fel a figyelmemet. A festésterápia fogalma nem volt új számomra, azonban az Éva által képviselt Collot Fény-Szín-Sötétség orvosi festésterápia teljesen ismeretlen volt. Nem véletlenül, hisz Éva az egyetlen, aki Magyarországon ezt a módszert alkalmazza, nem kevés sikerrel.
Külön öröm volt számomra, hogy Éva is csatlakozott a Női Pálya szakértői stábjához, hisz a célomhoz, hogy minél többféle és eredményesen alkalmazható módszert bemutathassak, így még egy lépéssel közelebb kerültem.
 
PM: Sok iskolát végeztél el, ELTE tanár szak, szociológia, Waldorf pedagógus tanulmányok – az kitűnik már ebből a felsorolásból is, hogy szeretsz az emberekkel foglalkozni. Mi vezetett el Téged a festésterápiához, hogyan ismerkedtél meg vele?

UÉ: Gyerekkoromban nagyon szerettem festeni, rajzolni, de az nem vonzott, hogy festő legyek. Az emberek érdekeltek. Más irányba indultam, de egy idő után fárasztott a sok elmélet. Az angliai Emerson College-ban, a Waldorf pedagógusképzés alapozó évén találtam vissza a festéshez, ahol rájöttem, hogy a legtöbbet nem az előadásokból, könyvekből tanulok magamról és a világról, hanem a különböző művészeti tevékenységek által és abból, ahogyan ott éltük a mindennapjainkat a tanárainkkal együtt. De innen még hosszú út vezetett a művészetterápiáig, ami akkor még egyáltalán nem volt közismert Magyarországon. Néhány év tanítás után abban a nyugalmas időszakban, amikor a gyermekemet vártam, kezdtem el újra festeni a gödöllői Nagy Sándor házban-ahol akkor még élet volt, Debreceni Zsófia vezetésével. De egy idő után valami hiányzott. Ekkor találtam rá Martin Keizer képzőművészeti terápiás kurzusaira, ahol a folyamatok megélése volt a lényeg. Itt vált egyértelművé számomra, hogy én „mi szeretnék lenni”, a harmincas éveim közepén. Ezen a ponton minden korábbi tudásom és tapasztalásom összekapcsolódott, segítette az utam az művészetterápiához. A döntéshez az is hozzájárult, hogy egy nehéz élethelyzetben tűpontosan világossá vált számomra hogy mivel van dolgom az életben. A színek ott voltak. Innen már „csak” el kellett indulni. Már nem elégedtem meg tanfolyamokkal, tovább akartam lépni, tudásban képzettségben. Rátaláltam a hollandiai Emerald Foundation festésterápiás képzésére, ami egy öt éves képzés orvosi előadásokkal, sok-sok gyakorlati munkával, szakmai gyakorlatokkal, diplomamunkával és ahol egy nagyon különleges festésterápiát, a Fény-Szín-Sötétség orvosi festésterápiát oktatták. Itt a tanulási folyamattal óhatatlanul magunkon is dolgoztunk. A hágai évek ezzel az önismereti többlettel is megajándékoztak, aminek a személyes életemben is sokat köszönhetek. Erőforrássá vált, és most sok év tapasztalatával örömmel látom, ahogyan másokat is hozzásegít a változáshoz, gyógyuláshoz.

PM: Ahogy említetted, a művészet- és festésterápiával kapcsolatos tanulmányaidat főleg külföldön végezted el. Itthon ennyire ismeretlenek ezek a módszerek?

UÉ: Most már itthon is léteznek művészetterápiás képzések, de azt a fajta mélységet, pluszt, amit a művészetterápia adhat, és ami számomra fontos, hogy ne csak kifessünk magunkból dolgokat, felszínre hozzuk, rálássunk, hanem át is tudjuk alakítani, vagyis ne csak tudjunk arról fejben, hogy mit kellene változtatni, hanem képesek legyünk megtenni, érzelmi, akarati szinten és azután tudjuk másképp élni az életünket, mint  korábban, ezt külföldön találtam meg. A holland képzésen arányaiban sokkal több saját munka volt, mint itthon: festés, rajzolás, természet-megfigyelés, a színek minőségének belső megtapasztalása. Egy nagyon különleges és testet, lelket, szellemet átalakító „módszerrel” találkoztam, és azzal az evidenciával, hogy a változást én csak segítem, a hozzám forduló saját én ereje aktivitása, növekvő tudatossága által történik a változás, a gyógyulás. Talán nem véletlen, hogy pszichológusok, hazai művészetterápiás képzéseken végzettek is járnak hozzám egyéni terápiás festésre vagy csoportos foglalkozásokra

PM: Jelenleg Te vagy az egyetlen, aki Magyarországon Collot  Fény- Szín -Sötétség  festésterápiával foglalkozik. Hogy látod, mennyire nyitottak az emberek az új, vagy kevésbé ismert módszerek iránt?

UÉ: Szerintem egyre nyitottabbak, de nehéz eligazodni a kínálatban. Sokan azt várják, hogy „kivarázsolják” belőlük a nehézségeket, mindezt rövid idő alatt. Miközben a változás belső munkát igényel, és ehhez idő kell. Sokan rácsodálkoznak: gyógyulás színekkel? Igen. És itt megint csak nem arról beszélek, hogy ma tendencia mindent terápiának nevezni felszínes dolgokat is.  Vannak színterápiák is. Itt viszont aktív beleélésről van szó, néha fájdalmas, néha örömteli felismerésekről, önhatár-átlépésekről, miközben a terapeuta értő módon vezeti a folyamatot. Nem véletlen, hogy ez a képzés öt éves és az igazi tanulás még csak ezután kezdődik, a gyakorlatban, és sosem ér véget. Sokan mire hozzám eljutnak, sok mindent kipróbáltak már, nem sok eredménnyel, és a festésterápiás folyamat után ajánlják másoknak is. Sokan kérdezik, kell-e tudni festeni, rajzolni ehhez a folyamathoz és a válaszom: nem. Sőt jobb, ha előzetes koncepciók nélkül érkezik valaki. Egyébként azok, akiknek korábban nehézségeik voltak a festéssel, felszabadultan tudnak és mernek a színekkel dolgozni.

PM: Kurzusaidon és egyéni terápián is részt vehetnek felnőttek és gyerekek egyaránt. Az ügyfeled életkora mennyiben befolyásolja az általad használt módszereket?

UÉ:  Egy „módszer” van, mindig az életkori sajátosságokhoz igazítva. A színek objektív minősége adott. Az emberhez való kapcsolódása is az egyes színeknek test-lelki-szellemi szinten. De másképpen dolgozom egy ötévessel, mint egy felnőttel. A gyerekekhez képekben „mesélek”, egy mérnökembernek a színek objektíven megfigyelhető tulajdonságiról beszélek, amikor a feladatot megkapják. Más egy felnőtt és más egy gyermek tudatosság szintje. A gyerekeknél sokkal hamarabb bekövetkezik a változás, mint egy régóta krónikus betegséggel élő felnőttnél. A gyerekekkel nem dolgozunk fénnyel –sötétséggel, szénrajzzal, mert az én fejlődésben nem ott tart, mint egy felnőtt. Mindezen túl is, minden folyamat egyéni. Azzal dolgozom, amit a szabad, úgynevezett diagnosztikus képeken látok. A terápiás folyamatot mindig ezekkel kezdjük, itt még nincs vezetés. Ezután következnek a vezetett lépések. Van tudásom arról, hogy az egyes színek hogyan és hol működnek az emberben, egészséges állapotban. A szabad képeken láthatóak a betegséghez vezető tendenciák. A vezetett folyamat mindig egyéni. , nincs olyan, hogy  pl  x betegségre piros színt kell adni. Egyébként is az egyes színek mozgásminőségével dolgozunk, ahogyan az megfigyelhető az égbolton is a fény és a sötétség találkozásában. Tehát nem mindegy, hogy hogyan festjük az adott színt. Módszernek sem szívesen nevezem, mert nincs séma.  Ismerni kell a színek törvényszerűségeit, ahogyan a fény és sötétség találkozásában keletkeznek, és kapcsolódásukat az emberhez testi-lelki- szellemi szinten és képessé kell válni olvasni a szabad képeket.  Ezért ilyen hosszú a képzés is. A többi az adott helyzetben születik.
Gyerekek esetében nagyon hasznosak Waldorf pedagógusi tapasztalataim is (Waldorf tanárokkal is dolgozom-segítve a gyermekfejlődés szakaszainak érezve értő tapasztalását) De a gyerekek esetében sokszor azt látom, hogy valójában a szülőknek van szükségük terápiára. Mindig örülök, amikor a gyermek terápiás folyamatának lezárása után az anyával is dolgozunk -apa még nem jött el szülőként sajnos- bár férfi pácienseim is vannak.

PM: Ki tudnál emelni egy olyan esetet, amikor sok más terápia már hasztalan volt, és a festésterápia nyújtotta az igazi segítséget?

UÉ: Nehéz kiemelni egy esetet. Pár éve egy 12 éves kislánnyal dolgoztam, aki nehezen tudott koncentrálni, dühkitörései voltak, emellett nagyon érzékeny alkat és gyakran volt beteg. Sokszor nyitott szájjal vette a levegőt. Jártak orvosnál, fül-orr-gégésznél. Nem találtak nála semmilyen fizikai elváltozást. Járt gyógyeuritmiára is, ami egy kiváló terápia. Nála mégis a festésterápia hozott változást. A szabad képein láthatóvá váltak állapotának okai. Amikor a szabad képeken megjelenő színeket „rendeztük”, képes volt az orrán keresztül lélegezni. Jobban tudott koncentrálni és a dühkitörések is elmúltak.

PM: Kiknek ajánlod elsősorban a terápiát illetve a csoportos foglalkozásokat?

UÉ: A terápiát krónikus betegségek, lelki nehézségek, mentális betegségek esetén ajánlom, de megelőzésképpen is nagyon hasznos. Firenzében, ahol az első szakmai gyakorlatomat töltöttem, a vezető terapeutám orvosnő kollégája minden évben néhány hetet egyéni festésterápiás foglalkozásnak szentelt egészsége megőrzése érdekében. Fontos, hogy a hozzám forduló akarja a változást, és ezért tenni is akarjon. A páciens egyre tudatosabb jelenléte az alkotó folyamatban ébreszti azokat a gyógyító önerőket, amelyek bármely betegség leküzdéséhez nélkülözhetetlenek.
A csoportos foglalkozások inkább önismereti, mentálhigiéniés foglalkozások. Mindig van valamilyen téma, amit közösen festéssel, rajzolással feldolgozunk. Van, akit a színek vonzanak. Érdekli őket ez a különleges színtan, a színek működése az Emberben. Van, aki alkotni vágyik és nálam annak is sikerélménye van, aki nem tud rajzolni, de azokat is inspirálja, akik a művészet világából érkeznek. Sokféle témával dolgoztunk már, itt említhetem például a Változást, vagy az emberi életút szakaszait, de akár a virágokat. Van, aki az adott témához kapcsolódik, de minden témában ott van a megismerés, önismeret, változás lehetősége, alkotás és öröm. Ami abból is fakad, hogy bár lehet, hogy nehézségbe ütközünk a folyamatban, de azt is megéljük, hogy képesek vagyunk továbblépni, változtatni. Ez felszabadító érzés.
Vagyis: bárkinek ajánlom a csoportos foglakozásokat, aki nyitott erre a munkára. Úgy tapasztalom, a nők nyitottabbak és talán bátrabbak is. Van, amikor kifejezetten nekik szóló foglalkozásokat tartok. Sokan visszajeleztek már, hogy változtak a kapcsolataik, nőtt az önbizalmuk, tudatosabbá váltak vagy éppen felszabadultabbá, lágyabbá. De olyan is előfordult - egyéni terápiás folyamat során-, hogy megszűntek hosszú évek óta fennálló menstruációs zavarok.
Van, aki kíváncsiságból eljön egy csoportos foglalkozásra, és rájön, hogy ez működik és szeretne egyéni terápiára is járni. Vagy egyéni terápiás folyamat lezárása után szívesen jár továbbra is csoportos foglalkozásokra, mert a színekkel való foglalkozás részévé vált a mindennapjainak. A Szín felemel, tölt, hordoz minket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.