Kamaszok boldogsága

Az volt a jó, hogy iskoláskorig a család elfogadását mindenki magáénak tudhatta. Apunak, anyunak mindenki a legszebb, legokosabb. Ha tesók is vannak, akkor velük ugyan osztozni kell ezen, de azért még marad elég az elismerő szavakból. Édes kis bölcsis és óvodás mindenki. Az iskola, az elvárásaival viszont többnyire már okoz egy kis problémát szülők és a gyerekek között. Az iskola elvárásait a legtöbb szülő a meleg családi otthonba is továbbviszi. A gyerkőcöt már nem dicsérgetik, ha nem tanul jól, mert az iskolai teljesítmény szinte mindenhol elsődleges lesz. Az iskolás gyereknek a kortársaival is küzdenie kell, akik elég kíméletlenek tudnak lenni. Barátságok jönnek és mennek. A fiúk cikiznek, gúnyolódnak és verekszenek. A lányok sutyorognak, megsértődnek. Hol vannak már a kis spontán hatévestől, akkor még ösztönösen tudta mi a jó neki?
Az iskolás azt hiszi, akkor boldog ha ötöst kap. Mert akkor jobb, mint a többiek. Megdicséri a tanár és a szülei is büszkék rá, sőt barátai is vannak, mert ő sikeres. Meg sem fordul a fejében, hogy tényleg ez-e az ő személyiségének a boldogságforrása. A felnőttek ezt várják el tőle, s a felnőttek mindent tudnak.S ez a hiedelem egy rétegként már rá is került a személyiségére.

S ha azt gondoljuk, hogy rosszabb már nem lehet, akkor tévedünk. Mert most jön még csak a kamaszkor. S a személyiségre újabb réteg rakódik. Mint a fák évgyűrűi, úgy kerülnek fel újabb és újabb elemek.
Kamaszkor. Változik a test. Lázadás. Önmagunk keresése. Már nem a felnőtt a példa, hanem a kortársak. Hasonlítani is akarunk rájuk és különbözni is tőlük. Minden feladat lesz, még az is, ami eddig örömforrás volt. Milyen zenét hallgassunk, milyen sportot, hobbit válasszunk. Hogyan öltözködjünk. S napjaink nagy kihívásáról a Facebook-ról még nem is beszéltünk. A Facebook hatás egyenlőre még nem megjósolható, de anélkül is elmondható, hogy talán a legnagyobb változás, alakulás, alakítás a kamaszkorban történik a személyiségen.
Ha a kamasz környezetében a heavy metal a trendi, akkor valószínűleg nagyobb eséllyel hallgatja az ilyen típusú zenét, mint jazz-t. Ha többiek szerint a kortárs költészet szexi, aki ő is olvas olyat. S ha a legtöbb lánynak feketére lakkozott körme van az osztályban, akkor előbb-utóbb ő is beszerez egyet az illatszerboltban.

Folytathatnám, de a lényeg az, hogy azt is gondolják, érzik, hogy ezektől boldogok. Pedig valójában attól boldogok, hogy ezek által egy közösséghez tartozhatnak vagy ha valaki pont az ellenkezőjét választja, mint a “mainstream”, akkor a “különcségétől” érzi magát jól. Ezt viszont fontos tudni, mert különben ezek a divatdolgok valahogyan rajta maradnak a személyiségen. Pedig ezek csak az útkeresés állomásai. Meg kell nézni mindent alaposan, hogy maga a tevékenység, öltözék, elmélet, tartalom stb. jelenti-e valójában a boldogságot vagy ez csak eszköz a beilleszkedéshez vagy “kitűnéshez”.

Ha ez az elkülönítés jól sikerül, akkor a felnőttkorra valóságos örömforrásokhoz juthatunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük