Kapcsolati státuszom: bonyolult

…avagy mitől érezzük magunkat igazán „kapcsolódva”?

Van kapcsolatom, mégis egyedül érzem magam… Egyedül vagyok, de van valakim… Párkapcsolatban vagyok, de megismerkedtem valakivel… Számtalan olyan helyzet van, amikor kapcsolati státuszunkra rányomhatjuk a bonyolult bélyegzőt…

Mitől bonyolultak ezek a helyzetek igazából?

Kapcsolatainkat egyre inkább áthatják az elvárások. Van egy elképzelés a fejünkben, hogy milyennek kellene lennie a másiknak, és ha a két kép nem passzol, máris felmerül a kapcsolat cserélhetőségének gondolata. Üzletelünk az érzelmekkel, hiszen, ha megteszünk valamit a másikért, titkon elvárjuk, hogy cserébe ő is tegyen a kedvünkért. Üzérkedünk az érzelmekkel, és közben olyan kapcsolatról ábrándozunk, ahol az őszinteség, bizalom, és a másik feltétlen szeretete alkotják az alapokat. Felmerül a kérdés: érzelmileg felnőttünk-e már, vagy csupán felnőtt köntösben tetszelgő érzelmi gyerekek vagyunk?

Designed by kstudio / Freepik

A kapcsolatért mindkét félnek tennie kell, azonban nem szabad görcsös elvárásokat támasztani a másik felé, amelyeknek nem tud megfelelni, hiszen mindkét oldalról elindul a frusztráció. Gyakran önmagunk érzelmeivel sem vagyunk tisztában, ugyanakkor elvárjuk, hogy a másik kitalálja gondolatainkat…
Legelső lépésként önmagunk érzelmeit, érzelmi szükségleteit kell letisztáznunk ahhoz, hogy egyáltalán valakivel kapcsolatra lépjünk.

Az érzelmi nyitottság gyakran veszélyesnek tűnik, azonban a napokban egy előadásban hallottam ezt az érdekes hasonlatot, ami végső soron elgondolkodtató: miért is félünk nyitottak lenni? A nyitott ajtót nem lehet betörni, ellenben a zárt ajtót igen…
Ha saját érzelmeinket reálisan látjuk, leszünk képesek megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket egy kapcsolatban szeretnénk megvalósítani. A hangsúly pedig nem azon van, hogy mit akarok kapni, hanem, hogy a kapcsolat által mit akarunk elérni. Ebben a mondatban benne van, hogy a kapcsolatot nem kizsákmányolni akarom, hanem több leszek a kapcsolat által.

Ebben a helyzetben lehetséges megvalósítani, hogy két egész ember kapcsolódjon, ahol nincsenek elvárások a másik felé, ugyanakkor mégis megkapnak mindent a másiktól. Csupán azért mert nem várnak el, nincs üzlet a szeretetben, ezáltal képesek elfogadni, értékelni a másikat, igazán megélni a kapcsolatot…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.