…avagy mitől érezzük magunkat igazán „kapcsolódva”?
Van kapcsolatom, mégis egyedül érzem magam… Egyedül vagyok, de van valakim… Párkapcsolatban vagyok, de megismerkedtem valakivel… Számtalan olyan helyzet van, amikor kapcsolati státuszunkra rányomhatjuk a bonyolult bélyegzőt…
Mitől bonyolultak ezek a helyzetek igazából?
Kapcsolatainkat egyre inkább áthatják az elvárások. Van egy elképzelés a fejünkben, hogy milyennek kellene lennie a másiknak, és ha a két kép nem passzol, máris felmerül a kapcsolat cserélhetőségének gondolata. Üzletelünk az érzelmekkel, hiszen, ha megteszünk valamit a másikért, titkon elvárjuk, hogy cserébe ő is tegyen a kedvünkért. Üzérkedünk az érzelmekkel, és közben olyan kapcsolatról ábrándozunk, ahol az őszinteség, bizalom, és a másik feltétlen szeretete alkotják az alapokat. Felmerül a kérdés: érzelmileg felnőttünk-e már, vagy csupán felnőtt köntösben tetszelgő érzelmi gyerekek vagyunk?
A kapcsolatért mindkét félnek tennie kell, azonban nem szabad görcsös elvárásokat támasztani a másik felé, amelyeknek nem tud megfelelni, hiszen mindkét oldalról elindul a frusztráció. Gyakran önmagunk érzelmeivel sem vagyunk tisztában, ugyanakkor elvárjuk, hogy a másik kitalálja gondolatainkat…
Legelső lépésként önmagunk érzelmeit, érzelmi szükségleteit kell letisztáznunk ahhoz, hogy egyáltalán valakivel kapcsolatra lépjünk.
Az érzelmi nyitottság gyakran veszélyesnek tűnik, azonban a napokban egy előadásban hallottam ezt az érdekes hasonlatot, ami végső soron elgondolkodtató: miért is félünk nyitottak lenni? A nyitott ajtót nem lehet betörni, ellenben a zárt ajtót igen…
Ha saját érzelmeinket reálisan látjuk, leszünk képesek megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket egy kapcsolatban szeretnénk megvalósítani. A hangsúly pedig nem azon van, hogy mit akarok kapni, hanem, hogy a kapcsolat által mit akarunk elérni. Ebben a mondatban benne van, hogy a kapcsolatot nem kizsákmányolni akarom, hanem több leszek a kapcsolat által.
Ebben a helyzetben lehetséges megvalósítani, hogy két egész ember kapcsolódjon, ahol nincsenek elvárások a másik felé, ugyanakkor mégis megkapnak mindent a másiktól. Csupán azért mert nem várnak el, nincs üzlet a szeretetben, ezáltal képesek elfogadni, értékelni a másikat, igazán megélni a kapcsolatot…