Kirekesztettség a párkapcsolatban – avagy miért is fáj annyira a megcsalás?

Egy megcsalás mindig óriási törést jelent egy kapcsolatban, bármelyik félről is legyen szó. Akár egyszeri botlásról van szó, akár szeretői viszonyról, mindenképpen fájdalommal jár. Sokszor először a harmadik félre haragszunk, mindenben őt hibáztatjuk, azonban ha szeretnénk megmenteni kapcsolatunkat, nagyon fontos elgondolkodnunk saját hozzájárulásunkról is a kialakult helyzethez. Első felindultságunkban természetesen nagyon nehéz higgadtan szemlélnünk a történéseket, azonban a továbbiakban érdemes végignéznünk néhány igen fontos tényezőt is.

Mi zavar valójában a megcsalásban?

A harmadik fél személye? A hazugság, becsapás ténye? A megalázottság? Ezek mellett talán van még egy nagyon fontos tény, ami talán mindegyik előtt áll és kicsit az igazi okra is rávilágít…

Ez pedig az, hogy a másik olyan kapcsolatba került valakivel, ahonnan én ki vagyok rekesztve, aminek nem lehetek részese. Ez a harmadik személy olyan részét képezi párom életének, amelyben én nem osztozhatok vele. Mivel gyakran az emberek párjukra egyfajta felségterületként is tekintenek, ez a legszigorúbb határsértésnek értelmezhető. Egy párkapcsolatban a felek egy idő után saját énjük kiterjesztett részeként néznek kedvesükre, ezért a megcsalás ennek a bizalmi térnek az elárulása, ahol a megcsalt fél kint reked, a mellőzöttség érzésének súlya nehezedik rá.

Ebben a mellőzöttségben pedig az elhagyatottság, magány érzésével marad, és titkon a másikkal hasonlitgatja magát, hogy miben is jobb a harmadik…

Ezzel szemben azonban a fókuszt inkább párunkra kellene helyeznünk, olyan szempontból, hogy mi volt az a dolog, amit a másik észrevett és értékelt páromban, én pedig elhanyagoltam, magától értetődőnek vettem. Mi volt az, ami megalapozta közöttük az intimitást?

Sokszor ezekkel a kérdésekkel nehéz szembesülnünk, hiszen sokkal egyszerűbb a párunkat szapulni vagy a harmadikat kárhoztatni. Azonban ha önmagunk és kapcsolatunk fejlesztése, megmentése a cél, akkor igenis szembe kell néznünk saját hiányosságainkkal is. El kell gondolkodnunk saját hibáinkon is, mi az, amivel mi járultunk hozzá ahhoz, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól.

Gyakran egészen újra kell építeni önmagunkat és a kapcsolatot is, illetve meg kell vizsgálnunk, hogyan tudnánk beépíteni a harmadik féllel megélt intimitást a kettőnk viszonyába. Ez hosszú és fáradságos munka, azonban a végén gyakran sokkal erősebb, stabilabb alapokon nyugszik majd a kapcsolat…

Ha megkérdeznénk magunktól, mit csinálnánk a kapcsolat lezárása után, gyakran azt a választ adjuk, hogy új életet kezdenénk: eljárnánk edzeni, többet foglalkoznánk magunkkal, keresnénk egy izgalmas hobbit, önismeretbe, önfejlesztésbe kezdenénk, hogy bebizonyítsuk magunknak, mennyit is érünk, mire is vagyunk képesek… Akkor most tegyük fel a másik kérdést is magunknak: miért nem kezdjük el ezt most, még a kapcsolatban?…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.