A Te 21 napos sztorid is ilyen?

„21 nap egy új szokás” sorozatunkban megnéztük már, hogy mi lehet az oka annak, ha egy egyszerűnek tűnő új szokást sem sikerül bevezetned és mit tehetsz ellene; hogy hogyan szabotálhatják és hogyan erősíthetik elhatározásodat a saját érzéseid és azt is, hogy mennyi nap szükséges valójában a 21 napos kihíváshoz. A sok elmélkedés után nézzük meg a gyakorlatot.

Mert mindig jó tudni, hogy nem vagyok egyedül!

Nemrég én is felvettem egy új szokást. Szeptember közepén elkezdett fájni a derekam. A második nap már felállni is alig tudtam a fájdalomtól. Hétvége lévén ekkor kezdtem el kutatni a neten infóért. Találtam néhány tök jó tornavideót.
Az egyik azt ígérte, hogy ha minden nap megcsinálom azt a pár perces reggeli tornát, amit bemutat, akkor újra le fogok tudni hajolni reggelente a csaphoz. Már úgy, fájós derékkal kipróbáltam és éreztem, ahogyan megnyúlik a gerincem, az izmaim. Mivel a gyakorlatsor jó része a földön végzendő, elhatároztam, hogy rögtön ébredés után, még az ágyban (amely akkoriban a megfelelően kemény padlót jelentette egy pléddel) ezzel kezdem a napot. Derekam lassan gyógyult, egy hónapig is elég intenzív volt a fájdalom ahhoz (főleg reggelre), hogy ne felejtkezzek el a gyakorlatsorról. Aztán pedig elég intenzív volt a fájdalom emléke, hogy fenn is tartsam ezt az új szokást.

Ha esetleg megkésve ébredtem, akkor is inkább a többi reggeli rutinon rövidítettem, vagy valami mást hagytam el, de a torna nem maradhatott el.

Mi ebből a tanulság?

Olyankor, amikor valami eléggé fáj ahhoz, hogy ne akarj benne maradni (akár szó szerint, akár átvitt értelemben), akkor könnyű új szokást bevezetni. Ha elég sokáig fáj, akkor könnyű fenntartani is. A reggeli tornával könnyen elértem az egybefüggő 21 napot, mert az ébredéskori tompa fájdalom mindig emlékeztetett az elhatározásomra.

Mi van, ha nem fáj eléggé?

Volt azonban az elmúlt időszakban egy másik elhatározásom is: időben lefeküdni. Már kisiskolás gyerekként is bagoly típus voltam, de az utóbbi időben igencsak túlzásba vittem az éjszakázást: hajnal kettő előtt ritkán kerültem ágyba, de még a hajnal 5 órai fekvés is elő-előfordult. Vállalkozó lévén könnyen megoldhattam a tovább alvást, de hiába munkával töltöttem azokat a késői (korai? 🙂 ) órákat, éreztem, hogy ez nem így a leghatékonyabb. Megvolt tehát a motivációm: hatékonyabbá válni. Tudtam azt is, hogy mi az az érzés, amelyet a siker esetén várok magamtól: a kiegyensúlyozottság. Készítettem szép kis naptárt is 21 helyett 60 napra, ahol pipálgathattam, ha a saját értelmezésem szerint ez sikerült időben: tehát megvolt a tudat is, hogy a 21 napos kihívás lehet, hogy 21 napnál tovább fog tartani.

Mégsem akart sikerülni!

Mit tettem ekkor én?

Amikor megelégeltem, hogy hiába keresem-kutatom magamban, nem találom a nyitját, a megoldását a dolognak, coach-hoz fordultam. Az ő nagyszerű kérdéseinek segítségével jöttem rá arra, hogy mi az a módszer, amely hozzám és a jelenlegi élethelyzetemhez illik, ezért valós megoldást nyújt pontosan nekem, pontosan itt és pontosan most. Bár még nem jutottam el addig, hogy 21 egymást követő minden egyes napon időben feküdjek le, ugyanakkor már most elértem azt, hogy:

• a coach-csal történt beszélgetés óta (október 4.) legalább 80%-ban sikerrel járok
• örülök annak, amikor korán alhatok és nem bosszankodom azon, amikor valamiért nem
• egyéb teendőimet, vállalásaimat és szokásaimat is módosítottam annak érdekében, hogy ez a fő célom sikerüljön
• holnapra be mertem vállalni egy programot, amihez 5:45-kor kell kelnem. (El tudod képzelni, mekkora kín volt számomra az ilyen korai kelés addig, amíg 2-nél előbb nem kerültem ágyba?)
• és legfőképpen van bennem egy erős bizonyosság, hogy ezúttal a változás hosszú életű lesz, szemben az eddigi próbálkozásaimmal, ezért már most nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.