A túlpörgés – mókuskerékbe szorulva

Szilvi nemrég kezdett az új munkahelyén, úgy, hogy előtte hosszú hónapokig nem volt munkája. Ezért nagyon fontos most a számára, hogy elégedettek legyenek vele az új helyen.  Nagyon igyekszik, hogy minden feladatot a lehető legjobban, határidőre és kiváló minőségben végezzen el, ezért 100%-on pörög egész nap. A gyerekei még viszonylag kicsik, ezért mindig siet a munkával, hogy mihamarabb hazaérjen hozzájuk. Hamarosan egy új termék bevezetésre fog sor kerülni a cégnél és az ehhez kapcsolódó projektet teljesen rábízták. Tapasztalata alapján „a siker csakis a kemény munkának köszönhető”, ezért még jobban igyekszik, mert nagyon szeretné, hogy elismerjék az erőfeszítéseit.

Egész nap keményen hajt, egyik megbeszélésről rohan a másikra, semmilyen szünetet nem tart, még az ebéd is sokszor elmarad. Munka után pedig siet haza a családjához vagy intézi a még függőben lévő személyes ügyeit. A dugóban majd fel robban, annyira ideges. Ha nagyon beáll a forgalom akkor vezetés közben ellenőrzi az e-mail-jeit, vagy az elmaradt telefonokat intézi. Bármennyire fáradt korán reggel kel és elmegy futni, mert „muszáj minden nap sportolni”. Este mindkét gyerek házi feladatát még leellenőrzi és éjjel aztán újra leül a gépéhez dolgozni, mert az elmélyült munkára csak ilyenkor jut ideje. Szilvi rettenetesen fáradt már hétvégére, ennek
ellenére hétvégén sem tud lenyugodni, ugyanebben a feladatlistában él, csak ilyenkor a magánéletére vonatkozóan. Egyre türelmetlenebb a környezetével, folyamatos hajszoltságban él…

Ismerős Neked a fenti helyzet?

Szilvi szinte észrevétlenül, de folyamatosan sodródik egyre mélyebbre a túlpörgésben. Mindannyian megtapasztaltuk ezt a helyzetet már valamilyen formában. Az, hogy vannak ilyen periódusok az életünkben még nem feltétlenül jelent gondot, a probléma akkor kezdődik, ha a fokozott aktivitás miatt háttérbe szorítjuk a személyes igényeinket, ahogy ezt Szilvi is tette. Meglepő, de ilyenkor akár észrevétlenül is bele lehet kerülni ebbe a negatív spirálba. A túlpörgéssel pedig vigyázni kell, mert a kiégés első szakaszának a figyelmeztető jele. Ha nem figyelünk magunkra, a szervezetünk egy idő után tiltakozni fog, megjelennek a stressztünetek, ami mind a fizikai egészségünkre, mind a mentális állapotunkra negatívan hat. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy krónikus fáradtsággal küzd, kedvetlen és valahol útközben elvesztette a motivációját is.

Miből ismered fel, hogy veszélyes terepre érkeztél?

Ha a napjaid feladatok sorozatából állnak, állandó feszültség és készenlét jellemez. Ha a szabadidődben sem tudsz leállni, hanem azt is szigorúan megtervezed és beosztod magadnak, és ha az egyik dolgot befejezted, már rögtön azon gondolkodsz, hogy mi az, amit még meg kellene csinálnod. Kapkodsz és állandóan frusztrált vagy, mert amit elterveztél, azt szeretnéd befejezni, de ez szinte sohasem sikerül. Mindent most, azonnal és gyorsan akarsz megcsinálni és ha valami felborítja a tervedet, akkor minél hamarabb le akarod rázni azt, aki megzavart. Folyamatosan hajszolod magad és másokat is a környezetedben. Elkezded párhuzamosan végezni a feladataidat, egyszerre akarsz az e-mail-jeidre válaszolni és mesét mondani a gyereknek, telefonálni és közben az éppen aktuális feladatot megoldani a számítógépeden. Három-négy tevékenységet is végzel párhuzamosan, csakhogy minél hamarabb befejezhesd őket és folytathasd egy újabbal. Nincs megállás, nincs jóízű beszélgetés a kollégákkal, az étkezésre, de még a mosdóra is alig van időd…

Ha magadra ismertél, akkor kövess, ezzel a témával folytatom ebben a hónapban. Szeretnék nagyon gyakorlati módon segíteni Neked abban, hogy mit tehetsz ilyenkor, hogyan léphetsz ki a mókuskerékből.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.